A HunGeoContest versenyt azért hívtuk életre, a PTE TTK Földrajzi és Földtudományi Intézetének szakmai bázisán és a Modern Geográfus Alapítvány égisze alatt, hogy segítsen megtalálni azokat a kiemelkedően tehetséges magyarországi középiskolába járó fiatalokat, akik alkalmasak arra, hogy hazánkat egy angol nyelvű földrajzi olimpián, az iGeo-n képviseljék.
Ezt a tényt azért nagyon fontos leszögezni, mert a HunGeoContest kezdttől fogva nem abból indul ki és nem arra épít, hogy mit tudhatnak a hazai közoktatásban tanuló diákok földrajzból, hanem abból, hogy mit kell tudniuk ahhoz, hogy nemzetközileg is sikeresek legyenek? A kettő között, nyugodtan mondhatjuk, ég és föld a különbség. És nem csak azért, mert a földrajzi tudás jelentős része – szükségképpen és helyesen – helyspecifikus, vagyis egy magyar diák Magyarországról tanul (aránylag) a legtöbbet, hanem mert teljesen más felfogás, vélemény uralkodik a földrajzról ott, ahol a nemzetközi verseny feladatlapjait összeállítják (alapvetően angolszász és holland befolyás a meghatározó erre a folyamatra). Ez a verseny sosem annyira a tudásra (geográfiai műveltségre) mint inkább a kompetenciákra (geográfiai intelligencia) alapozott. Ez a gyakorlatban úgy néz ki – érdemes ennek kapcsán áttekinteni a korábbi évek nemzetközi feladatlapjait, innen kiindulva - hogy az írásbeli feladatlap (amely a legnagyobb súllyal szerepel az értékelésben) alapvetően írásos vagy képi jellegű források feldolgozására, értékelésére épül, nem pedig tényekre vonatkozó kérdéseken alapul.
Ezt a szemléletet igyekeztünk mi is átültetni a saját versenyünkre. Ez immár harmadik éve három fordulóból (online, írásbeli, gyakorlati-szóbeli) áll. Amíg az online forduló lehetőséget biztosít a versenyzőknek arra, hogy bármilyen segítséget igénybe vegyenek, a második és a harmadik már valódi versenykörülmények között zajlik. A második fordulóba a kiírás szerint ezúttal is 60 versenyzőt hívtunk be, az összes regisztrált nevezőnk száma az online forduló előtt meghaladta a 85 főt. a Döntőben pedig végül a tíz legfelkészültebbet hallgattuk meg.
Ami az írásbeli fordulót illeti: igyekszünk magunkat tartani ahhoz a struktúrához, hogy hat nagyobb feladatblokkot alakítunk ki, amelyek egy része tisztán természeti, másik része tisztán társadalomföldrajzi, harmadik csoportja pedig vegyes jellegű. Idén az A és B jelű szekciók voltak tisztán természetföldrajzi-földtudományi jellegűek: sivatagokról, illetve talajokról szóltak. A két társadalomföldrajzi blokk olasz gazdaságföldrajzi, illetve (angol) kulturális földrajzi kérdéseket tartalmazott, a komplex feladatok pedig az új selyemútról és egy nílusi gátról szóltak.
Amire igyekszünk ügyelni, az a felhasználandó források sokfélesége. Magától értetődően nagyon sok tematikus térképet használunk: most is voltak térképek csapadékeloszlásról, felszín magasságáról, olasz gazdasági klaszterekről és jövedelmi viszonyokról, nyelvekről, városi területhasználatról. Térképnél csak grafikonból volt több: a klímadiagram ritkán marad ki nálunk, de ábrázolva voltak külkereskedelmi és egyéb gazdaságföldrajzi adatok. A hosszabb szöveges források válfaját most egy a Nílus vízmegosztásáról szóló sajtóanyag képviselte.
A feldolgozás módjaiban is igyekeztünk variálni: szintén biztosra lehet venni, hogy minden évben kell rajzolni (például idén a Nílus esésgörbéjét és mellé az éves csapadékösszeg változását) és számolni (ezúttal ezek gazdasági adatok voltak). A legtöbb válasz a „rövid szöveges” kategóriába tartozik, de néhány helyen kértünk hosszabb kifejtést is – nem titok, hogy ezekben a feladatokban a szakmai idegen nyelv használatának színvonalát is értékeljük.
A versenyzők visszajelzései és a mi szubjektív véleményünk szerint is aránylag nehéz és főleg hosszú volt az idei feladatlap, de mentségünkre legyen mondva, hogy az írásbeli forduló megnyeréséhez és a 10. még éppen döntős hely megszerzéséhez is szinte pontosan ugyanolyan százalékos eredmény kellett, mint egy évvel korábban. Az összes kitöltő átlaga mintegy 50% volt. Ezen belül, a legtöbb pontot versenyzőink a második, talajos feladaton szedték össze (69%), a leggyengébb pedig az utolsó feladat volt (38%). Biztosak vagyunk benne, hogy ebben az esetben nem az F jelű blokk volt túl nehéz, hanem az összes korábbi, hiszen itt volt messze a legtöbb nulla pontos, vagy alig egy-két választ tartalmazó megoldás.
Ami jól látszik, hogy a legtöbb versenyző már igen magabiztos angolnyelv-tudással érkezik, a legtöbbjük számára a nyelvi akadályok tehát kezelhetőek. Sok esetben gondot okoznak ugyanakkor az ábrázolással egybekötött rajzos feladatok, itt nagyon fontos, hogy egyértelműen kiderüljön, mit és hogyan ábrázolt a versenyző. Általában a legjobb megoldások akkor születtek, amikor a kicsit kevésbé földrajzos, inkább némi kreativitást igénylő válaszokat kellett megadni. Idén a számolós feladat sem okozott olyan gondot, mint amilyen némely esetben szokott.
Tíz versenyzőre várt márciusban a döntő, ahonnan négyet választhattunk ki. A döntő maga is három részből állt (a 2018 tavaszán bevezetett rendszerhez hasonlóan): terepmunkából, multimédia tesztből és szóbelin döntőből. Az utóbbi években az utolsó, szóbeli meghallgatás súlyát igyekeztünk csökkenteni a többi elem rovására, így a terep egyre nagyobb hangsúlyt kap. Tapasztalataink szerint ettől tartanak legjobban a versenyzők is.
Maga a terepi forduló Pécsett a Mecsekoldalban, egy meglehetősen szabálytalan alakú területen került lebonyolításra, amely magában foglalta a város klasszikus villanegyedének egy részét, a Szőlő utcát, a Pálosok templomát és több környező kis, általában meglehetősen meredek utcát. A terepi feladatsor két részből áll: az egy órás terepmunka során a versenyzők önállóan bejárják a kijelölt területet, feljegyzéseket, vázlatokat készítenek, megfigyeléseket rögzítenek. Utána pedig tantermi körülmények között megoldanak egy feladatlapot (ez elérhető a versenyarchívumunkban), ahol többek között valamilyen tematikus térképet (is) kell rajzolniuk. Ez egy olyan feladat, amelyre nehéz önállóan felkészülni, vagy legalábbis, a hazai földrajzoktatás nem nyújt hozzá segítséget, főleg, hogy a kihívás része volt idén (is) egy tervezési probléma: valamely funkció, vagy létesítmény elhelyezésére kell javaslatot tenni. A térképrajzolásban az egyértelmű, áttekinthető kategóriákat, a kötelező elemek (pl. jelkulcs) meglétét, és a kategóriák megfelelő összeállítását díjaztuk elsősorban.
A terepihez képest a multimédia kisebb súllyal szerepel és kevesebb meglepetést rejt. A térképhez, ábrához, fényképhez, videóhoz kapcsolódó kérdéseknél egyszerű feleletválasztás útján kell kiválasztani a helyesnek véltet.
A szóbeli döntő két fordulója (előzetes felkészüléssel rövid prezentáció összeállítás, majd azonnali kérdésről irányított szakmai beszélgetés) már tényleg az utolsó lépcső a kiválasztásban. Egyfelől, itt leplezetlenül megmutatkoznak a nyelvi képességek: nagyon figyelünk a szaknyelv, a terminus technicusok helyes használatára (nem nyelvtani hibákat keresünk, inkább azt, hogy a versenyző tudja-e, mit hogy hívnak). Másfelől, teszteljük azt a fajta általános földrajzi intelligenciát, amely a világ és az abban zajló sokféle folyamat ismeretéről szól.
Hogy ezek alapján milyen az ideális jelentkező a HunGeoContest versenyre? Sokoldalú – bármennyire is közhelyszerű ez a kijelentés, mégis helytálló. Azok szoktak jól szerepelni, akik nem csak geográfusok, vagy megfordítva: sikeres versenyzőink jelentős része nem csak a földrajz iránt érdeklődik. Sokan közülük később gazdasági, természettudományos, műszaki vagy humán pályát választottak, és műveltségük sokféle elemét ügyesen kamatoztatták a versenyen. 2018 nyarán sosem látott jó szerepléssel egy arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet hozott haza a magyar csapat. Az a csapat, amelynek fele cserélődött ki idén, és amely Hong Kong-ba is az újabb, minél fényesebb érmek megszerzésének reményében utazik.
|
