A verseny motorja, a szálak kézben tartója, aki sosem fogy ki az ötletekből. Bevallása szerint mániákus információ-felszippantó, ebből a szempontból hírfüggő. A földrajza inkább időben, mint térben determinált. A vízen úszó, levegőben repülő és sínen guruló járművek kultúrtörténete mindig lázba hozza, de legszívesebben a haditengerészet történetébe ássa bele magát. Mint minden geográfus, szeret utazni, főleg városi terekben barangolni, inkább északnyugat, mint délkelet felé. Kedvenc sportja a kosárlabda, e tekintetben lokálpatrióta. Önmeghatározása szerint lelkes, de meglehetősen sikertelen társasjátékos és rettenetes szóviccek permanens kiagyalója. Utóbbit csak megerősíteni tudjuk. Minisorozatunk befejező részében Dr. Pirisi Gábort, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Földrajzi és Földtudományi Intézet Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszékének egyetemi adjunktusát, a Hungarian Geographical Contest szervezésének atyját faggattuk a versenyről.
- Hogyan kerültél kapcsolatba a versennyel?
- Ha azt mondanám, én találtam ki, talán egy kicsit túl erős állítás lenne. Azt hiszem, a második vagy a harmadik iGeo-részvételünk tapasztalatai kapcsán beszéltünk erről először Dr. Trócsányi András versenyigazgatóval, hogy nem jó az a módszer, hogy az OKTV-győztesek közül kiválogatjuk az angolul beszélőket, mert általában se angolul nem beszéltek elég jól, se a földrajzot nem úgy értették és tudták, ami a nemzetközi versenyben kellett volna. Az tűnt az egyetlen megoldásnak, ha létrehozunk egy olyan versenyt, amelyik kifejezetten iGeo-orientáltan válogat versenyzőket, az angolul – szinte – anyanyelvi szinten beszélőkre fókuszálva. Így a kezdetektől fogva annak az a két embernek az egyike vagyok, aki folyamatosan alakította ezt a dolgot.
- Miért izgalmas a HunGeoContest egy középiskolás számára?
- Elsősorban azoknak lehet izgalmas a verseny, akik a tanulást nagyon széles spektrumon értelmezik, és nem szorulnak bele a tantervi keretekbe. A földrajz a maga szintetizáló értékeivel különösen csábítgat erre. Egy földrajzi versenyen csak akkor lehetsz sikeres, ha nem tévedsz el sem térben, sem időben: múlt és jelen időben is tájékozottnak kell lenni a világról, aktuális társadalmi gazdasági, környezeti trendekről, és a sokszor teljesen eltérő megközelítést kínáló természetföldrajzi összefüggésekről. Ilyen verseny nem nagyon van a hazai kínálatban: nem nagyon érdekel minket, hogy mi van a hazai tananyagban, hanem abból indulunk ki, hogy milyen problémákat kell megoldani az olimpián. Itt senki sem a tankönyv ismeretéből versenyez, csak az lehet sikeres, aki nagyon magas szintű geográfiai intelligenciával és jelentős geográfiai műveltséggel rendelkezik. Nehéz verseny, aki nálunk döntőbe kerül, a világ bármely geográfiai képzésén jól fog teljesíteni.
- Mi benne a kihívás szervezői részről?
- Idő, ember, kompetencia. Idő, mert valamennyien sok minden mást is csinálunk emellett, mindenkinek van egy főállása és számos megbízatása. Ember, mert az állandó szervezői mag mellett a tanszék aránylag gyorsan cserélődő doktoranduszaiból kell szervezőcsapatot kiállítanunk, akik ugyan mindig hoznak új szempontokat, de sokszor mire igazán beletanulnának, eligazolnak tőlünk. Kompetencia, mert mi magunk sem látjuk, láthatjuk át a geográfia minden ágát, és hogy Dr. Trócsányi András egyik szava járását idézzem, maga a feladat-készítés is egy egészen másik szakma. Belekontárkodunk, mint annyi minden másba, de még mindig sokat kell benne tanulnunk.
- Jelen járványhelyzet miként alakította át a versenyt?
- Nagyon bíztunk benne, hogy az idei verseny megszervezhető normális keretek között, de sajnos ez nem jött össze. Az írásbeli forduló idején már felelőtlenség lett volna élőszereplős versenyt tartani, különösen, hogy anyaintézményünk, a Pécsi Tudományegyetem mindig is a legnagyobb elővigyázatosság elve mentén, felelősen igyekezett eljárni – közeli kutató kollégáinktól tudjuk, hogy ezzel a járvánnyal nem lehet viccelni. Az online írásbeli nyilván egy kompromisszum – de mivel mi nem annyira a tényekre vagyunk kíváncsiak, talán nem torzította a helyzet a végeredményt annyira, mintha mondjuk hegycsúcsok magasságát vagy hasonló, vitrinbe való tudást keresnénk. A döntő már tavaly is online volt, és úgy tűnt, működik, azóta pedig kényszerűségből mindkét oldal komoly távoktatási tapasztalatot halmozott fel. Szóval, ez volt a könnyebb választás.
- Hogyan érdemes készülni az online és az írásbeli fordulóra, valamint a döntőre?
- Az online forduló inkább egy kreatív elmepróba a véleményünk szerint: ott mindig azt feszegetjük, mi mindenben van földrajz, merre vannak a geográfia határai. Előzetesen készülni erre nem nagyon lehet és nem is érdemes, de sok idő van rá és ki lehet találni ügyes megoldásokat. Az írásbeli hasonlít leginkább egy hagyományos versenyre: ehhez leginkább angol (mármint brit, nem csak angol nyelvű) tankönyveket szoktunk javasolni és elmúlt évek (hazai és a nemzetközi versenyeinek) tesztjeinek kipróbálását, megoldását, hogy a versenyzők megismerjék a feladattípusokat, ráérezzenek a logikára. A döntő frissességről és reakcióképességről szól sok szempontból. Talán a terepi részére lenne érdemes készülni külön: terepbejárásokkal, térképezésekkel – ha lenne valódi, és nem csak virtuális terepi forduló.
|
