Az idén a HunGeo csapata mögött álló egyetem tanszék az OTDK FiFöMa-szekciójának is házigazdája lesz, így versenyünk döntőjét a megszokottakhoz képest egy jó hónappal korábban, már február legvégén megrendeztük. Ez persze jelentett némi kockázatot, hiszen izgalmas lett volna, ha mondjuk hóban kell a terepen botorkálni, de azért az elmúlt évek tapasztalatai alapján Pécsett ettől nem nagyon kellett tartani. Végül napos, bár hűvös idő várta a február 28-án a Mecsek aljára érkező versenyzőket és kísérőiket.
A döntő mezőnye, ezt minden évben megállapíthatjuk, főváros-centrikus, de talán ez még sohasem volt ennyire igaz, mint most. Nyolc budapesti, egy esztergomi és egy nyíregyházi diák mérte össze tudását, de ez előbbi csoportot öt intézmény állította ki: az ELTE Apáczai és Radnóti gyakorló gimnáziumait, valamint a Fazekas gimnáziumot két-két, a ELTE Trefort-ot és a Milestone Institute-ot egy-egy diák képviselte. Esztergomi versenyzőnk az Árpádházi Szent Erzsébet, nyíregyházi az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium növendéke. Megtört viszont egy másik, minket, szervezőket az utóbbi években nagyon idegesítő tendencia, hiszen ismét üdvözölhettünk két hölgyet is a döntő résztvevői között, akik remek versenyzéssel cáfolták, hogy a földrajz valami fiús dolog lenne…
A forgatókönyvön nem csak azért nem változtatunk, mert annyira tökéletes lenne, hanem azért sem, mert alapvetően követi a nemzetközi verseny sémáját és a válogatóval szemben támasztott elvárásinkat is tudjuk így érvényesíteni. Pénteken multimédia teszt és terepi forduló, szombaton pedig szóbeli döntő várt a diákokra.
Meglepő módon a multimédia sikerült legkevésbé jól idén – vagy nehezebb lett a szokásosnál, vagy csak kevésbé egyértelmű, de tény, hogy a multimédia átlaga rosszabb lett az írásbelinél és a terepi fordulónál is, ha csak a döntőbe jutott versenyzők eredményeit figyeljük. Tény: szeretjük itt karcolgatni a földrajz határterületeit, ez idén is sikerült.
A terep viszont jól ment mindenkinek. Tavaly kicsit kimentünk az erdőbe, idén maradtunk a városban. A Donátus egy felkapott, egyre jobban beépülő területe a városnak, ahol a domb tetején a kápolna emlékeztet az egykori szőlősgazdák kiszolgáltatottságára az időjárás viszontagságaival szemben. 75 perc alatt nagyjából három kilométert de viszonylag sok szintvonalat kellett bejárni. Ez azonban nem okozott gondot a versenyzőknek, így a terepi feladatok a szokásosnál kevésbé szórták szét mezőnyt.
A döntés így a szóbelire marad. A zsűrit idén Trócsányi András versenyigazgató mellett Czigány Szabolcs egyetemi docens, Máté Éva adjunktus és Csada Lili, a 2021-es iGeo aranyérmese alkotta. Évről évre elcsodálkozunk a diákok kiemelkedő felkészültségén, nagyszerű angoltudásán és komplex látásmódján. Ez idén sem volt másképp, a tíz döntősből voltaképpen bárkit jó szívvel elvihettünk volna az iGeo Olimpiára. De hát valahogy dönteni kellett, így voltak boldogabb és kevésbé boldog arcok az eredményhirdetéskor.
Schlotter Samu (ELTE Radnóti) győzelme nem forgott veszélyben, megőrizte előnyét mindegyik forduló alatt és végül ezen a szinten jelentős, 4,5 pontos előnnyel futott be az első helyre. Mögötte már szorosabb volt a verseny, amelynek végeredményeként az ezüstérmet Márkus Emma Napsugár (Milestone Institute), a bronzot pedig Szilágyi Márton (Budapesti Fazekas Gimnázium) nyakába akasztottuk. A verseny sajátossága, hogy itt van egy „nevető negyedik”, az utolsó repülőjegy végül Keresztesi-Kiss Máté (Budapesti Fazekas) zsákmánya lett.
Négyükre felkészítés és egy egzotikusnak ígérkező thaiföldi utazás vár, de a többieknek is gratulálunk a remek versenyzéshez, visszavárjuk őket jövőre is, akit lehet. Külön köszönjük a felkészítők áldozatos munkáját is. Folytatás 2025. szeptemberében.
A szervezők ezúton is köszönik a támogatást nem csak a Nemzeti Tehetség Program, a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Kulturális Támogatáskezelőnek, hanem a PTE Természettudományi Karának és Földrajzi és Földtudományi Intézetének, illetve mindazoknak a munkatársaknak és partnereknek, akik segítettek nekünk idén is a megvalósításban.
|
